Kosárlabdázás

C állapotban:

A profi kosárlabdázás a szórakoztató ipar része.

Tisztázzuk a szavak jelentését, különben becsapnánk magunkat!

Az IPAR:

Pénzügyi nyereséget előállító tevékenység.

Tehát a nyereségről szól, a résztvevők itt eszközök.

Nem szól Rólad, rólam, a gyerekeinkről, a szüleinkről.

SZÓRAKOZTATÓ IPAR:

Előadások létrehozása, értékesítés céljából.

Ezen belül, a versenysportban az előadások SZÉLES TÖMEGEKnek való eladása a cél.

Széles tömegnek (ami jellemzően nem Budhákból áll) cirkusz kell.

A CIRKUSZ:

Küzdelem (vérszag – halál közeli élmény),

bravúr (az emberfelettiség élménye),

látvány és hang hatások összhangja.

VERSENYSPORT:

Az ÖRÖMöt nem a TEVÉKENYSÉG végzése jelenti, nem saját magam felülmúlása,

hanem a másik résztvevő fölé kerekedés élménye, a tevékenység után leolvasott ADAT,

ha nekem lett több valamiből, mint a másiknak. Az EGO-mat hizlalom.

(És nem zavar, mert észre sem veszem, hogy közben zuhan az intelligenciám.)

Például: C állapotban az 1-1 játékot úgy látom, mint két harcos csatáját,

aminek végén az egyik győztes lesz, a másik pedig vesztes.

A mérkőzés nézőinek egyik fele pedig (előre tudhatóan),

garantáltan csalódottan megy haza.

Ám lehet úgy kosárlabdázni, hogy minden résztvevőnek nyereséget okozzon:

D állapotban

A KOSÁRLABDA MÉRKŐZÉS:

Lények társastánca a fizikai teljesítőképesség határán.

LÉNYEK:

Nem csak az egyén, a játékos, hanem a CSAPAT is EGY LÉNYként viselkedik.

FIZIKAI TELJESÍTŐKÉPESSÉG HATÁRA:

Sportolóként ezt keressük, és toljuk kifelé.

Az ÖNISMERET fejlesztése, és a LÉLEK ERŐSÍTÉSE:

gyakorolni a fizikai létezés határán való intelligens működést.

TÁRSASTÁNC:

D állapotban az 1-1 játék egy társastánc, ahol

a két játékos egymás rezdüléseire reagálva fantasztikus összhangba kerül,

teljes odaadással képviselve saját ügyüket egyre nagyobb energiákat mozgatva

egyre nagyobb teljesítményre és jobbnál jobb megoldásokra sarkallják egymást,

mígnem eksztázisba kerülve magával ragadó produkcióval rukkolnak ki.

Ez az eksztázis élmény a nyereség. Utána pedig a

„minden tőlem telhetőt megtettem” érzés okozta elégedettség.

Ezért érdemes felkelni.

Ha már egyszer is megéltél ilyet, tudod miről beszélek!

Ami a papíron szerepel, az csak egy adat…

Ha nincs méltó partnerem, sosem élem meg ezt az örömöt!

Akkor, aki ehhez segít engem, az játszó-társ, és nem ellen-fél.

Tehát úgy viselkedek vele!

A NÉZŐ

ebben az eufóriában vehet részt.

Ezt nem könnyű előállítania otthon magának!

Ezért újra és újra eljön!

EGYÉNI ELŐADÓ MŰVÉSZET:

A játszó, egy bizonyos szint fölött előadóművész.

(Az előadóművész nem azonos az iparossal!)

Döntéseit legbelülről hozza, nem külső befolyásra.

Kiárad, játszik. Nem csinál piackutatást közben, hogy: „Most dobjak?”

Olyan állapotba hozza magát, amikor a legbelső (isteni) lénye nyilvánul meg.

Ebben az állapotában kell, hogy támogassa mindenki, aki vele egy érdekeltségben van.

Ha ez megtörik, oda a varázs…

CSOPORTOS ELŐADÓ MŰVÉSZET:

A közös-ség intelligencia-bemutatója: Előadás ”éles” helyzetben, nyomások között.

A KÖZÖS-SÉG:

A csapatok, beleértve a játékosok, edzőik, vezetőik, szervezőik, segítőik, szurkolóik.

Van, aki erősebben, van, aki lazábban tartozik az adott közös-séghez. (Ez azzal mérhető, mennyit tesz érte.)

Tovább: 4D KosárSuli (>>)