Ha van két LÉTEZŐ, akkor van egy harmadik felismerhető dolog is. Ez, a köztük lévő VISZONY.

A természetben

folyamatosan ZSÁKMÁNYSZERZÉS zajlik. A cél: megenni egy másik lény testét.

Rendre eldöntendő kérdés, hogy ki vacsorázik, és kiből lesz vacsora.

Ebben EGYÉNileg ellenérdekeltek a felek, ám egy alapvető ELRENDELÉS mutatja az irányt:

A fű ki van jelölve a nyúlnak táplálékul, és fordítva nem. És sosem a nyúl kergeti a rókát…

Minden lény LEGFONTOSABB TUDÁSA, hogy minden találkozásáról időben

felismerje, hogy az neki ELŐNYÖS, vagy ránézve VESZÉLYES.

(A számára közömbös dolgokat nem találkozásnak éli meg.)

Ha egy bárány messziről meglátja egy oroszlán alakját, tudja, hogy arra nem érdemes mennie.

Ha egy másik bárányét látja meg, tudja, hogy arra SZÖVETSÉGESt talál, akivel érdek-közös-ségbe tömörülhet.

A testekről leolvasható az őket alapvetően mozgató SZÁNDÉK, és hogy milyen viszonyokra vannak „programozva”.

Ez természetes, hiszen a lények teste, az őket életre hívó SZÁNDÉKOK MEGNYILVÁNULÁSA a fizikai világban.

A „zsákmányt kell szerezni” játékban jobban járnak a felek, ha másnak mutatják magukat, mint amik.

A VADÁSZ és az ÁLDOZATJELÖLT folytonosan ÁLCÁZza önmagát.

Alapvető érdekük, hogy az átverés sikerüljön. Az életük múlik ezen.

Nyílt sisakkal csak a végső harc alkalmával „játszanak”.

Látjuk, hogy itt a lények viselkedését alapvetően meghatározó vezérlő elv,

az ALAP-ELV az, hogy „SZEREZNI KELL!”.

Egy ember,

ha meglátja egy másik ember alakját, abból még nem tudja eldönteni, hogy az bárány, vagy oroszlán.

(Persze ezt saját magáról sem mindig ismeri fel.)

Úgy tűnik,

minden fajra jellemző viselkedés képviselteti magát emberi köntösben.

Van köztünk sakál, hiéna, birka, tehén, dögkeselyű, fecske, galamb, ganajtúró,

tücsök, hangya, róka, nyúl, csacsi, gólya, ló, bálna, cápa, kaméleon, és sorolhatnám még.

Illetve, a fordítottja igaz:

Minden emberi gondolat, szándék, viselkedés, és társas szerep

megnyilvánul a természetben, az ásvány, növény, és állatvilágban.

Használhatjuk tükörnek!

Merthogy az emberek világában is zsákmányszerzés zajlik.

Ők nem a másik ember testét akarják megenni, hanem a másik ember által birtokolt JAVAKat megszerezni.

A másik ember energiáját, termelő, teremtő erejét, képességeit használni saját hasznukra.

Miután a vezérlő alapelv itt is az, hogy „Szerezni kell!”,

a legfőbb cél: megszerezni az URALKODÁSt a másik ember IRÁNYÍTÁSa fölött.

Az emberek világában mindenki egyszerre vadász és áldozatjelölt. Itt bárki kergethet bárkit.

Mivel külsejükre nincs úgy ráírva a szerep, mint a bárányra meg az oroszlánra,

találkozásukkor osztják le azt, valamilyen módon.

Az ember, mivel szövetségest sem láthat messziről, magára maradva úgy hiszi, hogy az életéért „küzd”.

Félelmében mindenféle eszközt bevet. Rafináltabban cselez, álcázza magát és szándékait, mint az állatok.

És FÉL-ELMÉben lelkiismeretének azt mondja: „a CÉL szentesíti az ESZKÖZt”.

Ez, a verseny a másik feletti uralkodásért, hasonlóan zajlik a családokban,

férj-feleség, szülő-gyerek, a testvérek, és más családtagok egymás közötti játszmáiban,

a párkapcsolatokban, vagy a munka- és lakóhelyeken, az iskolákban, és az élet minden más területén.

Hasonlóan, mint a társadalmi, és politikai játszmákban, országokon belül és azok között. És még tovább is…

A legfontosabb tudás,

hogy időben felismerd, mi van az álca mögött, és Ki jön Veled szembe.

Tudd, kivel vagy egy CSAPATban, és milyen erős (hol gyökeredzik) a SZÖVETSÉGetek!

Ha „Szerezni kell!”, akkor…

(tovább >>)