Társas viszonyok evolúciója

A „Szerezni kell!” alapelvből a következő viszonyok fakadnak:

A szint: Agresszív –> <– Agresszív

A zsákmányért megharcolnak a felek. A vezérlő elv: „Üss, vagy fuss!”

A harcnak csak vesztesei vannak.

A kevésbé vesztes lesz a GYŐZTES, a jobban vesztes a LEGYŐZÖTT.

A győztesé lesz a hatalom a legyőzött felett, ő korlátozza annak hatás-körét.

A legyőzött korlátolt hatáskörű, Korlátolt Felelősségű lesz.

A korlátot a Győztes nagyobb ereje tartja fenn.

A hadban álló felek, hogy veszteségeiket csökkentsék, egy idő után „BÉKÉT” kötnek.

Kialakul egy hatalmi REND, írott-íratlan megegyezés a felek között,

A győztes lesz az URALKODÓ (a Főnök), a legyőzött pedig az ALATTVALŐ.

„Megegyeznek” abban, hogy a Főnöknek sarc jár. Cserében nincs újabb „verés”.

Sőt, más uralkodótól is megvédi alattvalóját. (Annyira, mint saját zsákmányát.)

B szint: Bürokratikus –> <– Behódoló

Az Uralkodónak (Főnöknek) legfőbb érdeke, hogy Uralkodó (Főnök) maradjon.

Tudja, hogy minden lény erejét megosztja, ha TUDATa MEGOSZTOTT, ha két-ségben van.

Mivel „A cél szentesíti az eszközt!”, hatalma érdekében, igyekszik kétségben tartani Alattvalóit.

Harcban legyőzött, békében sakkban tartott ellenfelét ezáltal engedelmességre kényszeríti.

Szabályokat (törvényeket) alkot, hogy az Alattvaló büntethető helyzetben legyen, és hogy

a kiszolgáltatottságot fokozza, kihirdeti: „Szabályaim nem ismerete nem mentesít a büntetés alól!”

Alattvalói büntetésének végrehajtását másik Alattvalóira kényszeríti – „ki-ki” helyzetbe hozva őket.

Felállítja kordában tartó HIVATal rendszerét, az Államigazgatást, ahol mindenki Korlátolt Felelősségű.

Sokaknak ad valamilyen RANGot, hogy főnökösködjenek másokon. (És mint tudjuk, akkor fognak is… )

Lesznek rangjukat féltő megosztott tudatú HIVATALNOKok, BÍRÓk, VÉGre-HAJTÓk, és REND(szer)ŐRök.

Alattvalóit egymás ellen uszítva, érdekKÖZÖS-SÉGeiket MEGOSZTJA, így tehermentesíti önmagát.

Létrejön a Primitív Önzésükben Egymáson Uralkodók Társadalma.

A korlátot az Alattvalók (primitív önzésükkel) már egymásnak (maguknak) tartják fenn.

Persze nem kell mindenért tényleg megbüntetni őket, az elég fáradságosan dolog volna.

A lényeg, hogy bűn-tudata, így FÉL-ELME legyen! Megtörjön, zsarolhatóvá, megvehetővé váljon!

Míg az Alattvalónak fél-elm(éj)e van, tudata megosztott, addig könnyű őt a neki kijelölt viselkedésben tartani.

Az Uralkodó megvalósítja a BÜROKRATIKUS, az Alattvalók pedig a BEHÓDOLÓ viselkedést.

Az őt körülvevő külső, FIZIKAI KORLÁT a félelmek által átalakul belső, LELKI KORLÁTtá.

Ebből nem lehet elszökni, hisz félelmeit viszi magával. Sőt kulturálisan átörökíti utódjaira is.

Fél-elme tartja korlátai között, ha azon mégis túllép, akkor harcban újra mérkőzhet.

B szinten labilis egyensúly áll fenn.

A túl erős Uralkodó túl nagy nyomása LÁZADÁShoz vezet.

A túl gyenge uralkodás pedig az Alattvalók megerősödése révén FELKELÉShez.

Mindkét esetben A szintre, az Agresszió szintjére csúszik vissza az „ügyintézés”.

C szint: Csaló –> <– Versenyző

Az Uralkodónak (Főnöknek) legfőbb érdeke, hogy Uralkodó (Főnök) maradjon.

Hogy Alattvalóit további erőbedobásra késztesse, lelkesedést szít.

KECSEGTET, hogy szabaddá, Teljes Felelősségűvé válhatnak (!ha jól engedelmeskednek...).

A rangos megbízatásokra VERSENYt hirdet.

Bíztat, hogy „Te is lehetsz Főnök!” (Csak légy nagyon ENGED(ő)ELMÉS!)

És közben a versenyszabályokat (saját érdekében) kedvére módosítja.

Behódolt, Korlátolt Felelősségű Alattvalókban REMÉNY ébred, és versenyre kelnek

– sajátjaikkal szemben – egyre nagyobb erőbedobásukkal erősítve az Uralkodó hatalmát.

Létrejön a Korlátolt Felelősségűek Versenyére Alapuló, „szentesített” eszközöket használók Társadalma.

Az Uralkodónak (Főnöknek) legfőbb érdeke, hogy Uralkodó (Főnök) maradjon.

Hogy maga javára fordítsa Alattvalói eszét, igyekszik BIZALMUKBA FÉRKŐZNI: ELHITETNI velük,

hogy minden az ő érdekükben történik, és a javak feletti tulajdonos-TÁRSnak tekinti őket, nem pedig Alattvalónak.

Rész(esedés)t ad a zsákmányából. „JÓ-LÉTet” kínál: megfizeti (megveszi), aki ezt elfogadja, megengedi.

Közben győzködi őket, hogy az Alattvalók világa már rég megszűnt, itt már mindenki nagyon egyen-rangú.

Kitalálja nekik a demokráciát: az övével egyenrangú szavazati jogot.

De előtte biztos, ami biztos, kampányt (figyelemterelést, „okosítást”) szervez.

Létrehozza Alattvalói gyerekeinek a KÖTELEZŐ ISKOLÁT, és az egyre hosszabb életkorig tartó

„akkreditált” képzéseket, ahol az érdekeinek megfelelő „tanítással” agymosást folytattat

Behódolt, Korlátolt Felelősségű oktatásipari betanított- és szakmunkások seregével.

Rendre megmondja, hogy ki hogyan értse, mit higgyen arról, amit hall, lát, tapasztal,

és higgye el, hogy ÚGYSEM LEHET MÁSKÉNT!

Igyekszik az Alattvalók ÉRT(ő)ELMÉT szűrt „tanulni valókkal” leterhelni,

FIGY(elő)ELMÉT irányított információkkal, hangoskodással lekötni,

és törölni a: „Tudom ki vagyok, tudom honnan jöttem, és tudom miért.” emlékezetét.

Az Uralkodó megvalósítja a CSALÓ, az Alattvalók pedig a (csaló) VERSENYZŐ viselkedést.

Létrejön a Korlátolt Gondolkodásukba Beletörődött, Fogyasztással Vigasztalódók Társadalma.

A félelem, mint LELKI KORLÁT, mivel „Úgysem lehet másként!”, átalakul ÉRTELMI KORLÁTTÁ.

Az Alattvalót értelmi korlátja tartja ebben a viszonyban. Ha azon mégis túllép (megokosodik),

helyére félelme lép (B), és ha azt is leküzdi, akkor újra mérkőzhet (A): „üt, vagy fut”.

Mint látjuk,

a Versenyző viszonyok Korlátolt Felelősségű viselkedést szülnek.

A Korlátolt Felelősségű viselkedés korlátolt, megosztott tudatot hoz létre.

A korlátolt, megosztott tudat pedig Korlátolt Felelősségű viselkedéshez vezet,

és Versenyző viszonyokat tart fenn.

Ez egy önmagát erősítő kőr!

Rendben is van, hisz megmondták neked, hogy „Úgysem lehet másként!”

…Nem??

E: EGYÜTT=>MŰKÖDŐK

(tovább >>)