Világ(om)megvál(tozta)tás(a)

Ahogy éveim teltek itt a Földön, annak reményében követtem Kultúránk „ajánlásait”, hogy attól jó lesz nekem.

Az mondta: járjak iskolába – jártam, javasolta: szerezzek diplomát – szereztem, javasolta: sportoljak – sportoltam.

Javasolta: nősüljek meg – megnősültem, javasoltam: intézzen nekem saját lakást – vállat vont: Diplomával?!

Javasolta: alapítsak céget – alapítottam, javasolta: hajtsak jobban – hajtottam. Nem beszélt róla: elváltam.

Javasolta: kezdd újra – újra kezdtem. Ugyanazokat. Azt gondolva, hogy már jobban tudom…

Javasolta: csináld, hisz ez a dolgod – csináltam, hisz nem láttam más utat.

De gyanús lett, hogy ez az életvezetés így nem rólam szól.

Kutakodó énem figyelmemet egyre gyakrabban fordította belső világomra.

Azonban valamilyen nyomás, szűkség rendre visszazökkentett a megszokott viselkedésekbe,

azt sugallva, hogy csak előre van kijárat nem kívánt helyzeteimből. Tekertem hát tovább a mókuskereket.

Ám a „egzisztenciális” ranglétrán felfelé haladva megtapasztaltam, hogy ezen az úton

életem lényegéhez picit sem kerültem közelebb, lényegében nem lett jobb az életem.

Újra és újra ugyanazokkal a problémákkal találkoztam, más-más köntösben.

Már észre kellett vennem, mi a közös bennük! Hát Énmagam!

Énmagam hozom létre a saját fennakadásaimat.

Akkor? Csere? – Énmagamat? Hogyan?

Most már meg kellett értsem, ki az az Énmagam.

A tanulásnak így új iránya keletkezett.

Vizsgáltam, hogyan születnek döntéseim, hogy működik a vezérlőegységem,

milyen válaszadó programok futnak benne, hogyan lettek beültetve, és miért pont azok.

Ennek mentén láthatóvá vált, hogy a fejemben lévő programok nem teljesen engem szolgálnak.

Azért örültem is, mert így nem egész Énmagamat kell cserélnem, „csak” az elmémben lévő programokat!

Vizsgáltam, VAN-E EGY

fő program, vagy vezérlő elv, amit ha megváltoztatok, attól alapvetően „jobbá” lesz világom, életem.

Vagy pedig csak sok kis dolog van, amit mind meg kell találnom, megértenem, és megfelelően megváltoztatnom ehhez?

A sok kis pontszerű dolog: a köd. Abban könnyű eltévednem, s a reménytelenség érzése megtöri kutató kedvemet.

Sokévnyi iskolai kiképzésem során kultúránk sugallt üzenete is az volt, hogy: „Ne is keresd, mert úgysincs!”

Ez is gyanús. Nincs? Olyan nincs! Legfeljebb nem lelem. Akkor keresem egy nagyobb térben!

Ha ott sem lelem, akkor magasabb dimenziókban…

A köd elült:

VAN EGY fő dolog!

Amit ha megváltoztatok teljesen más, gyönyörűséges világban találom magam.

Mintha csak a világítás főkapcsoló lett volna lekapcsolva, és amikor azt elfordítom, fénybe borul minden zeg-zug.

És a fantasztikus ebben az, hogy csak az én döntésemen múlik, hogy elfordítom-e a „főkapcsolómat”!

Mert mindenkinek van sajátja…

A fő dolog:

Korlátolt Felelősségű Ember-szerűt játszok, vagy Teljes Felelősséggel veszek részt az életemben.

(Értsd pontosan!: A bizonyos határokon belüli „teljes” felelősségvállalás nem teljes! Az korlátolt!)

Az előbbiből a szerzésen alapuló, versengő, az utóbbiból pedig az odaadó, együttműködő viselkedés fakad.

Mindannyian ismerjük mindkettőt. Kultúránkban munkaidőben a szerzés a „dolgom”, azon túl,

a maradék időmben, „magánemberként” viselkedhetek odaadóan, szeretetteljesen – ha még kitelik tőlem.

Felismertem:

Mindkét játék játszható!

És ÉN DÖNTÖM EL, melyiket játszom!

Azaz:

Én vagyok a Megvált(oztat)ó(m)!

Ha minden életidőmért felelősléget vállalok, azaz felvállalom, hogy én rendelkezem vele,

akkor minden időm „szabadidő”, és mindig „magánemberként” létezem.

Nincs többé két(féle)ség!

A megértés adta bátorsággal, 2000. 07. 01-jén befejeztem életem nagy kapitalista rohanását:

abbahagytam a Korlátolt Felelősségű Társasjátékokat.

ÚGY DÖNTÖTTEM,

hogy megtanulok Teljes Felelősségvállalással élni!

Ez az összes addigi tudásom, hitem újraértelmezését vonta maga után.

Újra kellett tanulnom mindent, mert eszköztáram a Korlátolt Felelősségű játékhoz volt,

hisz kultúránk által „munkaerőnek” voltam kijelölve, korlátozott hatáskörrel, korlátolt értéssel.

Matematikusi kiképzettségem okán voltak módszereim, eljárásaim különféle feladatok megoldására,

elakadások feloldására, gondolkodási korlátaim meghaladására, több dimenziós terekben való tájékozódásra.

Döntéshozó egységemet vizsgálva kirajzolódott a születésem óta felvett programcsomag mellett egy másik,

az EZ ÉLETEMBE HOZOTT vezérlő elvek és azokra alapuló viselkedési programok csomagja.

Befelé figyelve, elcsendesedve kultúránk hangoskodásából, megtanultam teret adni neki.

Új erők ébredtek bennem, addig ismeretlen energiák.

Felismertem, hogy Én MINDEN élethelyzetem létrehozója,

teremtője, társteremtője vagyok, nem pedig áldozata.

Újjászülettem.

Kialakult bennem egy tiszta értékrend. Olyan, amit legbelülről fogalmaztam meg.

Ez az Én megegyezésem magammal: Becsületes Játék Szerződésnek hívom.

Eszerint alakítom életemet. Fontos dolgaimat olyan emberrel intézem,

aki magával szintén Becsületes Játék Szerződésben van.

Ezt hívom Hiteles Kapcsolatnak.

Ezek alapján fejlesztem a 4D Zónát, a Teljes Felelősségű Emberek közös-ségét.

És hogy hidakat képezzek, az „Úgysem lehet másként!” hit tudati szakadéka fölött,

2005 óta működtetem, és fejlesztem a 4D SzabadEgyetemet.